Az állami hírműsorok aktuális elemzéséről szóló bejegyzésünket folytatva ezúttal a torz hírszelekció és a kormányzati kommunikációt kiszolgáló hírszerkesztés technikáját mutatjuk be az augusztus 24-i esti hírműsorokban talált példák alapján.  

Miből lesz a köztévéhír?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az olimpiáról hazaérkező sportolókról szóló hírelemeket leszámítva a Duna Televízióban látható hírműsor több mint harmada, az M1 fél nyolcas nagyhíradójának egynegyede foglalkozott a háború, terrorizmus, migráció hármasába sorolható témákkal. A híranyagok igen különböző fajsúlyú eseményeket dolgoztak fel: nem csak az Iszlám Állam szíriai bázisai elleni török tank hadművelet és a hazai határvadász kontingens 3 ezer fővel történő bővítése kapott helyet az összeállítások között, de beszámoltak a kabuli amerikai egyetemet ért támadásról, egy ausztráliai turistaszállóban történt gyilkosságról és egy finnországi kisvárosban a helyiek és bevándorlók között kitört verekedésről is. Ez utóbbi két eset hírértéke azonban a többihez képest igencsak kétesnek tűnik. Egy dolog természetesen biztosan indokolja, hogy az állami híradó is foglalkozott velük: pontosan illeszkedett az állampolgárokban rémületet keltő, aggodalmat ébresztő, terrorizmussal fenyegető, a bevándorlókkal ijesztgető hírszerkesztési gyakorlathoz.

 Sulykolt összefüggés

A queenslandi hostelben „Allah akbar” felkiáltással késelt halálra egy francia férfi egy brit nőt. A bűntényről szóló kétperces tudósításban háromszor ismételték meg, hogy a gyilkos „Allah akbar”, azaz „Allah a leghatalmasabb” kiáltozással gyilkolt, bár hozzátették, hogy a rendőrség egyelőre nem tud arról, hogy az elkövető kapcsolatban állt-e dzsihádista szervezetekkel, nem zárják ki ezt sem, de gyilkosság miatt nyomoznak. A híradás felében arról informáltak, hogy mintegy 100 ausztrál állampolgár vehetett részt eddig Szíriában az Iszlám Államhoz hasonló szélsőséges csoportok kiképzésein, és emlékeztettek rá, hogy a terrorszervezet arra biztatta követőit, hogy civil célpontokat támadjanak Nyugaton. Erről a bűncselekményről egyébként a nagyobb nemzetközi sajtóorgánumok, mint pl. a theguardian.com vagy a telegraph.co.uk is beszámolt.

Ahogy tetszik

Nem úgy a másik ügyről, amely arról szólt, hogy migránsok és helyiek verekedtek össze botokkal, vasrudakkal egy finn kisvárosban azért, mert a bevándorlók a helybeliek szerint többször is molesztáltak finn nőket. A migránsok pedig azért idegesek, mert szerintük sok időt kell várni arra, hogy elbírálják a menedékkérelmüket. A hír szövegét a verekedés képeivel illusztrálták. Erről az ügyről információt csak finn és orosz oldalakon találtunk, azonban a cikkekben a konfliktus indokaként nem említik nők molesztálását. Azt írják, hogy helyiek támadták meg a menedékkérőket a menedékközpont előtt, mert meg akarták bosszulni, hogy állítólag egy nappal korábban migránsok egy boltban megvertek egy fiatal finn roma fiút. A verekedés igazi motivációja a gyűlölet és a rasszizmus volt a rendőrség szerint. Az egyik cikkben azonban megfordult a történet: az írás szerint a menekültek kezében voltak a husángok, ők támadták meg a finneket, és a Youtube-ra feltöltött felvételnek – amiből a híradókban bemutatott képek is származnak – azt a címet adták, hogy „migránsok támadása a finnek ellen”.

Nem tekinthető véletlennek az a szerkesztési gyakorlat, amikor a sokféle fellelhető, esetleg nehezen ellenőrizhető információ és narratíva közül a híradó azt választja ki és mutatja be, amelynek akár csak egyetlen forrása van, ám illeszkedik az egyébként következetesen megjelenő, a kormány kommunikációs kampányát megerősítő előítéletes koncepcióhoz. A bemutatott hírszerkesztési gyakorlat és tájékoztatási tevékenység sem tárgyilagosnak, sem megbízhatónak és felelősének sem mondható.

A teljes elemzés a Mérték honlapján olvasható.