Magyarországon nincs cenzúra, a sajtó azonban mégsem szabad  – állítják a különböző hazai és nemzetközi szervezetek is. A Mérték egy nemzetközi kutatás résztvevőjeként azt vizsgálja, milyen tényezők hatnak negatívan a sajtó szabadságára. A most induló sorozatunkban ennek az év végén nyilvánosságra kerülő jelentésnek részleteit közöljük. Mong Attila írása.

Magyarországon csak részben szabad a sajtó – mondta ki az elmúlt két évben két nemzetközi civil szervezet is. A Freedom House indexe éppen úgy, mint a Riporterek Határok Nélkül listája lejjebb sorolta hazánkat, és csak részben a 2010-ben bevezetett új médiatörvények miatt. A különböző jelentések a jogszabályváltozások mellett fontosnak tartották kiemelni a különböző egyéb faktorokat, így például a tulajdonosi változásokat, a hirdetési piac átalakulását, vagy éppen a közszolgálati média szervezeti átalakulását. A sajtószabadság ugyanis érzékeny ökoszisztéma, nehezen definiálható, hogy hányféle egyéb tényezőnek lehet első látásra nehezen felmérhető hatása arra, hogy az újságírók mennyire érzik magukat biztonságban, mennyire mernek szabadon gondolkozni és dolgozni.

A Mérték Médiaelemző Műhely az év végén egy nemzetközi kutatás részeként alapos jelentést tesz le az asztalra ezzel kapcsolatban. A lapkiadók nemzetközi szervezete, a WAN-IFRA és az Open Society Foundation együttműködésében évről-évre elkészül egy, az egész világra kiterjedő tanulmány, amely az úgynevezett lágy cenzúra jelenségét (Soft Censorship Global Review) vizsgálja. Idén a Mérték is részt vesz ebben a kutatásban, hiszen a szerkesztők úgy döntöttek, Magyarország az elmúlt két-három éves teljesítménye alapján “kiérdemli”, hogy az egyik fókusz-országa legyen a tanulmánynak. A Mérték értelemszerűen magyar szakértői intézetként vett részt a munkában és egy nemzetközileg elfogadott metodológia szerint készítette el anyagát. A riportot a tervek szerint az év végén mutatjuk be Budapesten, de az elkövetkezendő hetekben itt a blogunkon egy-egy összefoglalót közlünk a legfontosabb megállapításainkból.

A jelentés készítőinek célja – és ezt a Mérték szakértői is osztják -, hogy felhívja a figyelmet a lágy cenzúra jelenségére, tudatosítsa a különböző stakeholderekben (közönség, politikusok, piaci szereplők, szabályozó hatóságok), hogy ez a jelenségcsoport valódi veszélyt jelent a sajtó szabadságára, összegezze és ráirányítsa a figyelmet arra, miként is működik a lágy cenzúra az egyes országokban és a jelentés eredményeire alapozva olyan javaslatokkal álljon elő, amelyekkel gátat lehet szabni a további térnyerésének, feltéve persze, ha erre van politikai akarat.

A jelentés elsősorban a gazdasági nyomásgyakorlás megnyilvánulásait, azon belül is elsősorban az állami hirdetések, állami támogatások, az állami tulajdon médiára gyakorolt hatását vizsgálja meg.

A tanulmány a következő alapvető kérdéseket járja körbe. Mindenekelőtt azt, hogy mennyire átláthatóan, tisztességesen és a piaci verseny szabályait tiszteletben tartva történik a médiapiac különböző állami támogatásainak, az állami hirdetéseknek az elosztása, mennyire határozzák meg ezt a folyamatot világos és transzparens szabályok, vagy éppen ellenkezőleg elsősorban a politikai akarat befolyásolja. Milyen jogorvoslati vagy egyéb panasz-lehetőségei vannak azoknak a piaci szereplőknek, akik igazságtalanságot érzékelnek, hogyan reagálnak ezekre a jelenségekre a különböző piaci és egyéb szereplők, ellenőrző hatóságok, szakmai, civil és emberi jogi szervezetek, milyen mértékben értesül ezekről az eseményekről a nagyközönség. Milyen szerepet játszik az állam médiatulajdonosként, hogyan működteti a közszolgálati egységeket, mennyire biztosítja azok jogi, anyagi és szakmai függetlenségét.

A Mérték elsősorban a nemzetközi kutatás módszertanát követte, de igyekezett a magyar piac specifikumait is figyelembe véve kiegészíteni, árnyalni a világon mindenhol alkalmazott módszertant. A jelentés készítése során ezért nem csak a szakirodalomban, szaksajtóban, vagy a tömegtájékoztatásban napvilágot kapott adatokra, esetekre, jelenségekre támaszkodtunk, hanem különböző egyéb, kvalitatív és kvantitatív eszközökkel is éltünk, hogy minél alaposabban bemutathassuk a lágy cenzúra jelenségének magyarországi megnyilvánulásait. Ezért külön erre a célra adatokat szereztünk be, felméréseket végeztünk és mélyinterjúkat is készítettünk a különböző szereplőkkel.

A következő hetekben egy-egy blogbejegyzésben ismertetjük a legfontosabb megállapításainkat arról, hogy mit jelent a foglyul ejtett állam jelensége a magyar médiapiacon, hogyan történik az állami hirdetések elosztása, milyen hatásuk van az állami hirdetőknek a magánhirdetők, médiaügynökségek, kiadók üzleti döntésére, teljesítményére, milyen hatása van mindennek a tartalomra, hogyan befolyásolja, mennyiben erősíti a lágy cenzúrát a szabályozási környezet, mi történik a közmédiánál és milyen ajánlásaink vannak a helyzet javítására.

Figyeljék a Mérték-blog bejegyzéseit a következő hetekben is!