Magyarországon nincs cenzúra, a sajtó azonban mégsem szabad  – állítják a különböző hazai és nemzetközi szervezetek is. A Mérték egy nemzetközi kutatás résztvevőjeként azt vizsgálja, milyen tényezők hatnak negatívan a sajtó szabadságára. A most induló sorozatunkban ennek az év végén nyilvánosságra kerülő jelentésnek részleteit közöljük. Mong Attila írása.

Magyarországon csak részben szabad a sajtó – mondta ki az elmúlt két évben két nemzetközi civil szervezet is. A Freedom House indexe éppen úgy, mint a Riporterek Határok Nélkül listája lejjebb sorolta hazánkat, és csak részben a 2010-ben bevezetett új médiatörvények miatt. A különböző jelentések a jogszabályváltozások mellett fontosnak tartották kiemelni a különböző egyéb faktorokat, így például a tulajdonosi változásokat, a hirdetési piac átalakulását, vagy éppen a közszolgálati média szervezeti átalakulását. A sajtószabadság ugyanis érzékeny ökoszisztéma, nehezen definiálható, hogy hányféle egyéb tényezőnek lehet első látásra nehezen felmérhető hatása arra, hogy az újságírók mennyire érzik magukat biztonságban, mennyire mernek szabadon gondolkozni és dolgozni.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Mérték Médiaelemző Műhely az év végén egy nemzetközi kutatás részeként alapos jelentést tesz le az asztalra ezzel kapcsolatban. A lapkiadók nemzetközi szervezete, a WAN-IFRA és az Open Society Foundation együttműködésében évről-évre elkészül egy, az egész világra kiterjedő tanulmány, amely az úgynevezett lágy cenzúra jelenségét (Soft Censorship Global Review) vizsgálja. Idén a Mérték is részt vesz ebben a kutatásban, hiszen a szerkesztők úgy döntöttek, Magyarország az elmúlt két-három éves teljesítménye alapján “kiérdemli”, hogy az egyik fókusz-országa legyen a tanulmánynak. A Mérték értelemszerűen magyar szakértői intézetként vett részt a munkában és egy nemzetközileg elfogadott metodológia szerint készítette el anyagát. A riportot a tervek szerint az év végén mutatjuk be Budapesten, de az elkövetkezendő hetekben itt a blogunkon egy-egy összefoglalót közlünk a legfontosabb megállapításainkból.

A jelentés készítőinek célja – és ezt a Mérték szakértői is osztják -, hogy felhívja a figyelmet a lágy cenzúra jelenségére, tudatosítsa a különböző stakeholderekben (közönség, politikusok, piaci szereplők, szabályozó hatóságok), hogy ez a jelenségcsoport valódi veszélyt jelent a sajtó szabadságára, összegezze és ráirányítsa a figyelmet arra, miként is működik a lágy cenzúra az egyes országokban és a jelentés eredményeire alapozva olyan javaslatokkal álljon elő, amelyekkel gátat lehet szabni a további térnyerésének, feltéve persze, ha erre van politikai akarat.

A jelentés elsősorban a gazdasági nyomásgyakorlás megnyilvánulásait, azon belül is elsősorban az állami hirdetések, állami támogatások, az állami tulajdon médiára gyakorolt hatását vizsgálja meg.

A tanulmány a következő alapvető kérdéseket járja körbe. Mindenekelőtt azt, hogy mennyire átláthatóan, tisztességesen és a piaci verseny szabályait tiszteletben tartva történik a médiapiac különböző állami támogatásainak, az állami hirdetéseknek az elosztása, mennyire határozzák meg ezt a folyamatot világos és transzparens szabályok, vagy éppen ellenkezőleg elsősorban a politikai akarat befolyásolja. Milyen jogorvoslati vagy egyéb panasz-lehetőségei vannak azoknak a piaci szereplőknek, akik igazságtalanságot érzékelnek, hogyan reagálnak ezekre a jelenségekre a különböző piaci és egyéb szereplők, ellenőrző hatóságok, szakmai, civil és emberi jogi szervezetek, milyen mértékben értesül ezekről az eseményekről a nagyközönség. Milyen szerepet játszik az állam médiatulajdonosként, hogyan működteti a közszolgálati egységeket, mennyire biztosítja azok jogi, anyagi és szakmai függetlenségét.

A Mérték elsősorban a nemzetközi kutatás módszertanát követte, de igyekezett a magyar piac specifikumait is figyelembe véve kiegészíteni, árnyalni a világon mindenhol alkalmazott módszertant. A jelentés készítése során ezért nem csak a szakirodalomban, szaksajtóban, vagy a tömegtájékoztatásban napvilágot kapott adatokra, esetekre, jelenségekre támaszkodtunk, hanem különböző egyéb, kvalitatív és kvantitatív eszközökkel is éltünk, hogy minél alaposabban bemutathassuk a lágy cenzúra jelenségének magyarországi megnyilvánulásait. Ezért külön erre a célra adatokat szereztünk be, felméréseket végeztünk és mélyinterjúkat is készítettünk a különböző szereplőkkel.

A következő hetekben egy-egy blogbejegyzésben ismertetjük a legfontosabb megállapításainkat arról, hogy mit jelent a foglyul ejtett állam jelensége a magyar médiapiacon, hogyan történik az állami hirdetések elosztása, milyen hatásuk van az állami hirdetőknek a magánhirdetők, médiaügynökségek, kiadók üzleti döntésére, teljesítményére, milyen hatása van mindennek a tartalomra, hogyan befolyásolja, mennyiben erősíti a lágy cenzúrát a szabályozási környezet, mi történik a közmédiánál és milyen ajánlásaink vannak a helyzet javítására.

Figyeljék a Mérték-blog bejegyzéseit a következő hetekben is!