Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) meghallgatást tartott a jogállamiság és a demokrácia magyarországi helyzetéről. A meghallgatás a Magyarország ellen a jogállamiság és a demokrácia elveinek szisztematikus megsértése miatt indított eljárás része volt. Szijjártó Péter külügyminiszter, Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője mellett felszólalt Polyák Gábor is, a Mérték tagja. Felszólalásának magyar nyelvű szövege az alábbiakban olvasható.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy most van-e Magyarországon sajtószabadság. Erre azt a választ szoktam adni, hogy van szabad sajtónk, de sajtószabadság már nincs. A sajtószabadság ugyanis sokkal több néhány bátor újságíró és szerkesztőség küzdelménél. Az egy olyan helyzet, amelyben minden újságíró egyenlő eséllyel jut szóhoz, és a közönség minden tagja azonos eséllyel fér hozzá a sokszínű tájékoztatáshoz.

A Fidesz saját médiapolitikai gyakorlatát azzal legitimálja, hogy annak célja valamiféle „médiaegyensúly” megteremtése: a feltételezett korábbi baloldali-liberális túlsúllyal szemben a jobboldali médiumok megerősítése. Ez a médiapolitikai irányvonal azonban csak abban az esetben illeszkedik az európai alkotmányos keretek közé, ha a célja a sokoldalú tájékozódás lehetőségének erősítése, a nyilvánosság gazdagítása új szempontokkal.

A „médiaegyensúly” azonban olyan intézkedésekben valósult meg, amelyek a médiarendszer egyes szereplői számára korlátlan hozzáférést biztosítanak az állam anyagi és információs erőforrásaihoz, más szereplők gazdasági és információs mozgásterét pedig egyre szűkebbre szorítják. Egy olyan médiapolitika alapja ez, amely a médiarendszert kizárólag a politikai kommunikáció eszközének tekinti. Olyan médiapolitikáé, amely a kritikában mindig támadást lát, és a kritikára nem érvekkel, hanem a kritikus megbélyegzésével válaszol, a nyitott és sokszínű társadalmi párbeszéd helyett megkérdőjelezhetetlen igazságokban hisz.

A magyar médiarendszer 2010 óta mélyreható átalakuláson, sőt átalakulásokon ment át. A 2008-as pénzügyi válság súlyosan meggyengítette a magyar reklámpiacot, ennek következtében a médiapiac a nyugati befektetők számára már nem volt kellően jövedelmező. A magyar médiapiaci érdekeltségeiktől részben vagy teljesen megváló cégek, mint a ProSiebenSat.1 vagy a Deutsche Telekom is pontosan tudták, hogy helyükre Fidesz-közeli vállalkozók lépnek. Helyükre végül olyan új tulajdonosok léptek, mint Andrew Vajna, filmügyi kormánybiztos, a magyar kaszinókoncesszió tulajdonosa; Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök barátja és szülőfalujának polgármestere; vagy éppen Matolcsy Ádám, a Magyar Nemzeti Bank elnökének fia.

Engedjék meg, hogy felsoroljak néhány tényt a magyar médiarendszerrel kapcsolatban. A példák mozaikszerűek. Nem tudják bemutatni azt a komplex folyamatot, amelyben a Fidesz maga alá gyűri a médiarendszer egészét, a helyi rádióktól a reklámidő értékesítésén át a lapterjesztésig. Azt azonban szemléltetik, hogy a médiarendszer átalakulása széleskörű és szisztematikus politikai beavatkozások eredménye.

A két általános tematikájú országos kereskedelmi televízió közül az egyik Andy Vajna tulajdonában van. Vajna egyúttal az egyetlen, országszerte hallható rádióhálózat (radio network), valamint két megyei napilap és egy országos bulvárlap tulajdonosa. 2014 előtt Vajna nem volt jelen a magyar médiapiacon. A TV2 az állami hirdetések kiugróan legnagyobb haszonélvezője. A folyamatosan nagyobb nézettségű versenytársához, az RTL Klubhoz képest az állam hússzor annyit költ Vajna csatornáján.

2016. október 8-án Heinrich Pecina pénzügyi befektető minden előzmény nélkül bezárta a legnagyobb példányszámú politikai napilapot, a kormánnyal kritikus Népszabadságot. Október 25-én a Népszabadság kiadóját, amely egyúttal tizenkét megyei napilap kiadója is, eladta egy Opimus nevű vállalatnak. 2017. március 3-án Mészáros Lőrinc irányítást szerzett az Opimus fölött. Mészáros a tulajdonosa tizenkét megyei lapnak, számos magazinnak, egy országos hírtelevíziónak, valamint néhány helyi rádiónak. Mészáros, akinek a vagyona 2016-ban 330 millió euróval nőtt, 2014 előtt nem volt jelen a magyar médiapiacon.

A kormányközeli Magyar Idők napilap bevételeinek közel 90 százalékát állami hirdetésekből szerzi.  A lap olvasottságáról semmilyen auditált adat nem áll rendelkezésre. Hasonló arányban jutnak állami hirdetésekhez kormányközeli hetilapok (Figyelő, Lokál Extra), a Mészáros-féle Mediaworks összbevételében is közel 50 százalékos az állami hirdetések aránya.

Újságírókkal 2017 elején készített interjúkból az derült, hogy a Fidesz-közeli médiumok egységesen támogatják és közvetítik a kormány politikáját, és gyakran politikai fegyverként működnek a kormányoldalnak nem tetsző személyekkel, pártokkal, csoportokkal szemben. Több interjúalany is beszámolt olyan tapasztalatról, hogy a kormánypárti médiába került sajtótermékek egyeztetnek és tudnak egymás lépéseiről.

A médiapiaci átalakulás nem lett volna lehetséges a Médiatanács elfogult döntései nélkül. A 2010-es médiatörvénnyel létrehozott, kizárólag a Fidesz delegáltjaiból álló testület a rádiós frekvenciák elosztásánál és a médiapiaci fúziók ellenőrzése során rendre a Fidesz-közeli vállalkozók javára döntött, sok esetben még a hatályos törvényi kereteket is figyelmen kívül hagyva. Az Európai Uniónak nagy a felelőssége abban, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv felülvizsgálatának eredményeként a tagállami szabályozó testületek függetlenségét ne kizárólag formális szempontokhoz kösse, hanem biztosítson eszközöket a hatóság tényleges működésének és határozatainak monitorozásához és az elfogult gyakorlattal szembeni fellépéshez.

Az állami erőforrások piactorzító elosztása a médiapiacon egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt, egyúttal jelentősen hozzájárul a kormánypárti álláspontok felerősítéséhez is. Az állami hirdetések olyan elosztása, amely egyáltalán nem igazodik az egyes médiumok által elért közönség nagyságához és összetételéhez, tiltott állami támogatásnak minősülnek. Az ilyen piactorzító és a médiaszabadságot sértő beavatkozásokkal szemben hatékony európai eszköztár áll rendelkezésre.

Bár az európai médiarendszerekben a közszolgálati médiát a sokszínű tájékozódás alapvető garanciájának tekintik, ezek az intézmények és szolgáltatások nagyon könnyen tehetők az aktuális politikai érdekek kiszolgálóivá. Ennek eszközei különösen a szakmailag nem indokolt személyi kinevezések, valamint a finanszírozás. Az a finanszírozás, amely elszakad a közszolgálati feladatoktól, nem átlátható és nem ellenőrzött, nem csak az egyoldalú politikai befolyásolás kockázatát rejti. Az ilyen finanszírozás egyúttal gazdasági zavarokat is okoz a médiapiac egészén, és ezért az állami támogatásokra vonatkozó európai szabályokat is sérti. A magyar állami média finanszírozása egyetlen elemében sem felel meg e szabályoknak. Ezzel a helyzettel szemben az Európai Bizottság hatékonyan képes lenne fellépni. Ezzel jelentősen szűkítené a kormányzati propaganda egyik leghűségesebb kiszolgálójának mozgásterét.

A médiarendszer átalakítása világos mintája annak, hogy hogyan épít le egy autoriter kormányzat jogállami intézményeket, hogyan foglal el teljes iparágakat, hogyan számol fel minden autonómiát. A magyar médiahelyzetről hét éve zajló európai vita azt is világosan megmutatja, hogy egy autoriter kormányzat hogyan egyensúlyozhat az európai politikai alkuk színpadán. Amire a jövőben kevesebb szükség van, az az elvtelen alku, amiből pedig többre van szükség, az a tiszta beszéd.

A meghallgatáson elhangzott felszólalások és vita megtekinthető az Európai Parlament honlapján.