Az Ez van! Ez jó? kampányához készült blogok és filmek a hazánkat kiemelten érintő közéleti kérdésekkel foglalkoznak. Az eredeti blog itt található: http://ezvanezjo.blog.hu/

Korrupció volt. Van! Lesz?

A korrupció ősi nem modern jelenség. Az első írásos emlékek egyike egy sumér adószedő korrupciójáról szól. Mégsem mindegy, hogy csupán egyének romlottságáról beszélünk, vagy társadalomszervező erővé válik a korrupció. Ha mindent átsző, akkor annak súlyos társadalmi ára van.

Nem csak az a korrupció, ha a kormánytagok, a politikusok saját “barátaikkal“ csinálják sokszoros áron az utakat, közvilágítást. Nem csak az a korrupció, ha a büntetés elkerülése érdekében kenőpénz vándorol a rendőr, vagy az ellenőr zsebébe. Akkor is belekerültünk a korrupciós hálóba, ha nem kérünk számlát a szerelőtől, mert azzal olcsóbb lesz a végösszeg, hiszen ilyenkor ő nem fizet adót a közösbe.

A mindenki által ismert kormányzati és hétköznapi korrupció mellett az üzleti korrupció is virágzik. A cég beszerzője nem a legolcsóbb, nem a legjobb ajánlatot választja, senki nem érti miért. Aztán a beszállító vitorlásán tölti a nyári vakációját az Adrián. Véletlen?! Nem, korrupció. A termék pedig ezután jóval silányabb vagy drágább lesz.  Az is a korrupció egy szintje, hogy a kisfőnök unokaöccse csinálja meg a cég honlapját, hiszen ő annyit számítógépezik úgyis. Aztán valahogy senki nem tud kiigazodni a honlapon. A korrupció árát azok fizetik meg, akik kimaradtak belőle.

A korrupció mindig minőség romlással jár, nem csupán erkölcsi romlottsággal. Egy korrupt világban szemmel láthatóan, érzékelhetően rosszabb utakon járunk, rosszabb alapanyagból rosszabb terméket állítunk elő. Vagy egyszerűen minden drágább, mert az árban benne van a rejtett korrupciós költség is. Ezért pedig kevesebb pénz jut egészségügyre, oktatásra.

Azokban az országokban, ahol alacsony a korrupció szintje, ott nem csupán a közszolgáltatások nívósabbak. Összetartóbb a közösség is. Figyelnek egymásra, segítenek egymásnak. Aktívabbak a közügyekben. A közügyek nem a pártpolitikát jelentik számukra, hanem gyermekeik tanulását, szüleik egészségét. A Transparency International (TI) korrupcióérzékelési jelentésének listáját az az öt ország vezeti, melyek a leginkább demokratikus működésűek, a lista végén pedig diktatúrák vannak.

Azokban az országokban, ahol beleivódott a korrupció a mindennapokba, az egyéni érdekérvényesítésen múlik minden. Ott akinek sok pénze, vagy jó ismerőse van, még több előnyre tehet szert, hiszen nem kell betartania a mindenki számára kötelező játékszabályokat. Aki kevesebb hátszéllel indul az életben, az nem is tudja, hol vannak a kiskapuk, pláne nem tudja kinyitni azokat. A magyar fiatalok 71%-a szerint, akik nem riadnak vissza a korrupciótól jobban érvényesülnek az életben.

Túlmutat önmagán a korrupció. A korrupció annak a mércéje, hogy egy társadalom mennyire romlott. Azt mutatja, hogy az egyéni érdekek, mennyire vannak a közösség érdeke előtt. Ha mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti, akkor azok, akik távol vannak a tűztől éhesek maradnak. A tűzhöz közel ülők köre pedig bezárul, létrejön a jól ismert urambátyám világ.

Akik nagyban folytatják a korrupciós üzelmeiket, azoknak érdeke, hogy sokan a saját szintünkön csinálják ugyanazt. Hiszen milyen milyen erkölcsi alapon kérdőjelezed meg a milliárdos lopásokat, ha te sem kértél számlát a szerelőtől? Ha már az etikus példamutatás nincs meg a vezetőktől, akkor kicsiben kell elkezdeni az erkölcsös életmódot, hogy jogosan kérhessük számon a gigászi korrupciós üzelmeket.