Nem, nem történt semmi ilyesmi, egy rövid időre mégis megjelent erről egy hír a Mérték Facebook-oldalán. Történet arról, hogy hogyan váltunk álhír terjesztőjévé. Polyák Gábor írása.

Múlt pénteken éjjel, 11 óra körül, egy álhír jelent meg a Mérték Facebook-oldalán. Fake news, amit én tettem ki az oldalra. Nem azért, hogy teszteljem az olvasóink éberségét, hanem azért, mert én magam nem voltam elég éber. Utolsó Facebook-csekkolás a mobilon alvás előtt, és egyszer csak egy teljesen megbízható ismerős posztjában megdöbbentő hírbe botlok: a Twitter törli Trump felhasználói fiókját. A hír forrása első ránézésre nem más, mint a CNN. A tartalom korrekt, van eleje, közepe, vége. A hír friss, pénteki dátummal jelent meg, akár az is előfordulhat, hogy a magyar híroldalak még nem kapták föl. Mert azokat azért ellenőriztem gyorsan, és még gyanús is volt, hogy sehol nem találom a hírt. Na de a CNN elég hiteles forrásnak tűnik, és a megosztó ismerősről is azt gondolom, hogy nem hagyja magát megvezetni. Úgyhogy a találat után kb. öt perccel a hír már a Mérték oldalán van.

Meglepően nagy a forgalom ebben az idősávban, percek alatt kap négy lájkot, valaki továbbosztja. Aztán jön egy komment, benne egy újabb link. A hivatkozott oldal arra figyelmeztet, hogy nem igaz, hogy a Twitter törölte Trumpot, ez egy álhír. Közben már rám is csetel a Mérték másik, a péntek éjszakát képernyő előtt töltő tagja, hogy ő mintha ezt korábban látta volna, és szerinte álhír, meg ha nem az lenne, már minden és mindenki erről beszélne. Újra ellenőrzöm a hírt, és csak akkor tűnik fel, hogy nem cnn.com, hanem cnn.com.de a forrás. Az oldal egyébként simán lenyúlta a CNN logóját, úgy is néz ki, mint egy híroldal, még kapcsolatfelvételi lehetőség is van. Ott derül ki, hogy ők CNN alatt azt értik, „Carla’s Nice Nunnery”, Carla Kedves Zárdája. Ráadásul az oldal tovább aláz azzal, hogy van rajta egy cikk „Hogyan képezd magad, mielőtt egyszerűen cikkeket osztasz meg a Facebook-on, mint egy kib…szott hülye” címmel. Kösz.

Péntek éjjel 11 óra 5 perc. Megköszönöm az Facebook-oldalunkon a kommentelő figyelmeztetését, és törlöm a posztot. Nem tudom, hozzájárultam-e az álhír terjedéséhez. Péntek éjjel 11-kor öt perc alatt nyilván nem okoztam hatalmas kárt. Elnézést azoktól, akik mégis miattam hitték egy ideig, hogy Trump már nem csiripel. A történet durván szembesített azzal, milyen könnyű az álhírek áldozatává, sőt terjesztőjévé válni.

Mobilon, éjjel 11-kor, pénteken megosztani eleve nem okos dolog. Nagy a kockázata a figyelmetlenségnek. Azt az érzést is érdemes leküzdeni, hogy elsők legyünk a – mondjuk másodvonalbeli – „hírversenyben”; ez sajnos a profi szerkesztőségeknek sem sikerül mindig. A létező médiumok nevével való visszaélés különösen aljas (és hatékony) módszer az álhírek terjesztésére, és bár elvileg a domain-regisztráció során, illetve utólag, bíróság előtt a jogszerűtlen névhasználat megakadályozható, láthatóan vannak hiányosságok a rendszerben.

A legfontosabb ok, ami miatt megosztottam a hírt, hogy nagyon is beleillett abba, amit a világról gondolok, amit helyesnek tartok. A megosztott cikk a Twitter szóvivőjének szájába olyan mondatokat adott, mint például „A Twitter nem tűri az olyan aktív felhasználókat, akiknek az üzenetei kizárólag gyűlöletből, rasszizmusból és intoleranciából állnak”, vagy „A Twitter nem fogja segíteni és támogatni [Trumpot] abban, hogy gúnyt űzzön az elnöki pozícióból”. Az egy következő blog témája, hogy akarjuk-e, hogy a Twitter, a Facebook, a Google vagy a véleményünk közvetítésében résztvevő bármelyik vállalkozás a maga világnézete alapján, gyakran nem is publikált szempontokat követve tegyen igazságot a vélemények piacán. Egy alaposabb elemzésben nem is juthatnék más következtetésre, mint hogy egy ilyen gyakorlat rengeteg kockázatot rejt, de bevallom, első pillantásra nagy megelégedettséggel töltött el a Twitter állítólagos lépése.

Mérhetetlen naivitás persze elhinni, hogy bármely cég önként hősi halált hal, de mégis milyen jó egy pillanatra megélni azt az elégedettséget, hogy a világ olyan, amilyennek én hinni akarom. Így van ezzel mindenki, aki alaptalan marhaságokkal pakolja tele a Facebook-falát. Megerősítve érzi magát egyre vadabb téveszméiben, a lájkok és a megosztások pedig még inkább meggyőzik az igazáról.

Az én péntek esti példám arra figyelmeztet, hogy nem csak sötét összeesküvéselméletek, a migránsok gaztetteiről szóló hazugságok kerülhetnek így a hírfolyamba. Bármilyen világnézet, politikai oldal, meggyőződés és jámbor óhaj köré építhetők álhírek, és ezek is elképesztő sebességgel képesek terjedni. A Facebook-on kicsit mindenki újságírónak és szerkesztőnek képzeli magát, anélkül, hogy végiggondolná és felvállalná az ezzel járó felelősséget. Sokan az ismerőseink és azok ismerősei közül igaznak fogják gondolni, amit megosztunk, éppen azért, mert mi osztjuk meg, mi, akiben bíznak. Ezért a bizalomért meg kell dolgozni.

Viszont ha a Twitter mégis törölné Trumpot, kommentben feltétlenül jelezzétek.