Hírek a buborékon túl

Logo_Mediabubble

A közösségi médiáról szóló híreknek egyik állandó témája, hogy az információs buborékokba zárja a felhasználóit, amelyekbe kizárólag az adott felhasználónak kedves hírek és álláspontok jutnak el. Biztos, hogy a közösségi média hozta létre ezeket a buborékokat? Mit tehetünk ellenük? A Mérték például applikációt fejleszt. Polyák Gábor írása.

Olvasnak-e Indexet a fideszesek?

A magyar közönség hírfogyasztási szokásain elég jól bemutatható az alapprobléma: nem igazán vagyunk nyitottak a “másik oldal” híreire. Legutóbb 2016-ban készített a Mérték – a Mediánnal együttműködve – felmérést arról, hogy a közönség milyen forrásokból tájékozódik aktuális közéleti kérdésekben. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a közönség, illetve annak egyes csoportjai mennyire törekszik az átfogó, teljeskörű tájékozódásra, a sajátjával ütköző álláspontok megismerésére. Feltettük ezért azt a kérdést, hogy amikor a válaszadó politikai-közéleti témákban tájékozódik, akkor a saját nézeteihez közel álló hírforrásokat keresi-e, vagy elolvassa, meghallgatja a másik oldal híreit, véleményét is. A vizsgálat során a legnagyobb elérésű 27 napilap, online portál, rádió és televízió közül választhattak a válaszadók.

A teljes lakosságnak mindössze a negyede válaszolta azt, hogy nem érdekli a másik oldal álláspontja. A lakosság közel háromnegyede viszont a saját hírfogyasztási szokásait úgy értékelte, hogy nem elégszik meg a saját álláspontjához közel álló forrásokkal, ezért tájékozódik a „másik oldal” hírforrásaiból is. A kormánypárti szavazóknak valamivel nagyobb aránya gondolja azt magáról, hogy meghallgatja a másik felet is, a baloldali ellenzéki szavazóknak az egyharmada csak a hozzá közel álló forrásokra támaszkodik. A leginkább befelé fordulónak a Jobbik bizonyult, a párt szavazóinak 36 százaléka elégszik meg a nézeteivel azonos álláspontot közvetítő forrásokkal.

Összességében szeretjük magunkat sokszínűen tájékozódó polgárnak látni, nyitottnak a sajátunktól eltérő álláspontunkra is. De vajon a pozitív önképet visszaigazolják-e a tényleges hírfogyasztási szokások is? Az elemzés során a  válaszadók tényleges médiahasználatára vonatkozó adatokat is vizsgáltuk, és azok alapján lényegesen árnyaltabb képet kapunk a tájékozódás sokszínűségéről.

Az így kapott adatok alapján a kormánypárti szavazókra jellemző leginkább, hogy csak a saját oldalhoz tartozó forrásokból tájékozódnak. Tényleges hírfogyasztási szokásaik alapján 36 százalékuk kizárólag kormánypárti forrásokra támaszkodik, 21 százalékuk olvas, hallgat, illetve néz bele baloldali-liberális forrásokba, és 11 százalékukhoz jutnak el ezeken felül a jobbikos források is.

Ennél még azok a Jobbik-szavazók is sokszínűbben tájékozódnak, akik magukról a legnagyobb arányban gondolják, hogy őket nem érdekli a másik oldal álláspontja. Mindössze 7 százalékukra igaz, hogy kizárólag radikális jobboldali médiumokból tájékozódnak, viszont minden ötödik Jobbik-szavazóhoz minden politikai oldal hírforrásai eljutnak, másik 20 százalékuk pedig kormánypárti és baloldali-liberális hírforrásokat használ. Minden negyedik Jobbik-szavazó kizárólag kormánypárti médiumokból jut hírekhez.

A baloldali és liberális szavazótábor 14 százalékára jellemző, hogy kizárólag baloldali és liberális médiumokból tájékozódik. E választók közel harmada fogyaszt kormánypárti és baloldali-liberális hírforrásokat, de mindössze 7 százalékukra igaz, hogy a radikális jobboldali médiumokat is fogyasztja. E választói körben is minden ötödik ember kizárólag a kormánypárti médiumokból szerzi az információit.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a lakosság közel 30 százaléka kizárólag  kormánypárti forrásokból tájékozódik. Még a baloldali és liberális szavazók közül is minden ötödikről az derült ki, hogy csak kormánypárti forrásokból tájékozódnak. A csak baloldali-liberális forrást használók aránya 7 százalék, a kizárólag radikális jobboldali tartalmakat fogyasztóké pedig – valószínűleg az ide sorolható médiumok alacsony számával is összefüggésben – csak 1 százalék.

Információs buborékok a Facebookon innen és túl

A fenti adatok alapvetően megerősítik azt az elméletet, ami szerint a közönség tagjai az elérhető információrengetegből azokat az üzeneteket szűrik ki a maguk számára, amelyek megerősítik saját véleményüket, összhangban vannak az adott témáról kialakított álláspontjukkal. A hírfogyasztók másfelől tehát kerülik azokat a tényeket és véleményeket, amelyek megingatnák őket saját meggyőződéseikben, amelyek belső konfliktust okoznának.

A jelenséget leíró elmélet, az ún. „szelekítv észlelés” elmélete az 1950-es évekből származik. A jelenség tehát nem lehet új: minden bizonnyal a tömegmédia megjelenése óta jellemző a hírfogyasztókra, hogy hajlamosak bezárkózni a saját információs komfortzónájukba. Ma erre azt mondjuk, buborékokban, sőt szűrőbuborékokban élünk, és úgy beszélünk erről, mintha mindez a Google és a Facebook megjelenése előtt nem is létezett volna.

A szűrőbuborék (filter bubble) vagy „visszhang-kamra” (echo chamber) a közösségi médiáról zajló viták egyik állandó eleme. A Google keresője, a Facebook hírfolyama, a Youtube video-ajánlatai vagy éppen az AppStore applikáció-listái valóban igyekeznek a leginkább nekünk szóló információkat és tartalmakat felkínálni számunkra. Ez teljesen érthető, hiszen ettől várható, hogy a szolgáltatással elégedettek leszünk és annak használatával a lehető legtöbb időt töltjük el.

Ezek a szolgáltatások, még inkább az ezeket működtető algoritmusok végül is csak jót akarnak nekünk, igaz, nekik is ez biztosítja a legtöbb bevételt. Személyre szabott kínálatuknak természetesen része a személyre szabott reklám, de ugyanígy része a személyre szabott témaválasztás, a személyre szabott ismerősi kör, na meg a személyre szabott világnézet. Az algoritmusok éppen azt teszik, ami a mi fogyasztói, felhasználói döntéseinkből következik: megmutatják, ami feltehetően egybevág az ízlésünkkel és azzal, amit a valóságról gondolunk, miközben elrejtik mindazt, ami iránt korábban nem mutattunk érdeklődést, ami nem tetszett, ami olyan felhasználótól érkezik, akivel nem szívesen beszélünk, szóval mindazt, ami kizökkent a nyugalmunkból.

 A buborékot tehát nem az algoritmusok hozzák létre, arra viszont képesek, hogy felerősítsék és felgyorsítsák azok kialakulását.

A buborékok akkor is körülvesznek minket, amikor a közéleti kérdésekben tájékozódunk. Mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akiknek a Facebook-falán közéleti hírek lényegében soha nem jelennek meg. Eleve nem érdekli őket a „politika”, a Facebook pedig nem fogja elriasztani saját magától őket azzal, hogy számukra érdektelen, sőt taszító információkat tesz eléjük. A politika iránti közöny ebben az új kommunikációs térben is rögzül. De ha mondjuk csak a saját Facebook-hírfolyamomat látnám a világból, biztos lehetnék benne, hogy a Fidesz-kormánynak már csak percei vannak hátra. És az én hírfolyamomból kiindulva sem Tibi atya, sem Kasza Tibi nem vinné sokra.

Éppen ezért abban is biztos lehetek, hogy vannak megszállottan Fidesz-rajongó buborékok, vannak egészen szélsőséges nézeteken alapulók, cigány-gyűlölők, migráns-vadászok, vannak összeesküvés-hívők, Gyurcsány-rajongók, vagy éppen erősen vallásos buborékok. Ezekről semmit nem tudok. Nem tudom, mi foglalkoztatja e buborékok lakóit, nem tudom, milyen nyelvet, milyen szavakat használnak.

A hírfogyasztást, mint a közéleti kérdésekben hozott döntések előfeltételét hajlamosak vagyunk kizárólag racionális tevékenységnek tekinteni. Pedig a közéleti döntéseink sem kizárólag, sőt talán nem is elsődlegesen ésszerű, hanem nagyon is irracionális és érzelmileg erősen töltött döntések. Mért éppen a hírfogyasztás, a tájékozódás folyamatából hagynánk ki az érzelmeket? A hírek olvasásakor is rajongani akarunk a hőseinkért és utálni akarjuk az ellenséget. Ezt az igényt kiválóan kielégítik a buborékaink.

A közösségi médiát működtető algoritmusok segítenek abban, hogy a hasonló személyes buborékok közösséggé szerveződjenek, tovább erősítve a közös meggyőződéseket, és egyre inkább bezárkózva egy-egy alternatív valóságba. Ezekben a közös buborékokban egyre könnyebben terjednek az akár minden valóságalapot nélkülöző, de a buborékhoz tartozás érzését erősítő információk is. Az alternatív valóságok pedig távolodnak egymástól, a saját igazába belehergelt közösségek között a megértés és az átjárás lehetősége egyre valószínűtlenebb.

 MediaBubble: segítünk, hogy széleskörűbben tájékozódj!

Nem jó ez így. Nagyjából látjuk, mi történik, ha a társadalom jelentős része kizárólag az érzelmeire és az indulataira támaszkodik a közéleti döntéseiben. Brexit lesz meg Trump, és persze olyan választási kampány, amely nagyrészt egy nem létező „terv”-ről fog szólni.

Nehéz az érzelmekkel szemben racionálisan érvelni, a Mérték most mégis tesz egy kísérletet. A magyar közönség, a magyar választópolgárok megosztottsága nem technológiai probléma, annál sokkal mélyebb, Viszont biztosan része a szemellenzős hírfogyasztás, a saját igazunkhoz ragaszkodás már a hírforrások kiválasztásában is.

Hogy a lehető legkisebb erőbefektetéssel megismerhetők legyenek az adott téma más olvasatai, az adott témában máshol, az általunk egyébként nem használt híroldalakon megjelent cikkek, a Creo Group-pal együttműködve fejlesztettünk egy alkalmazást: a MediaBubble nem tesz mást, mint a mobilon vagy Chrome böngészőben olvasott hírek alapján felkínálja az adott témában máshol megjelent cikkeket. Az Index cikkéhez mondjuk az Origóét, a 444-éhez a 888-ét. A hasonló cikkek kiválasztását ebben az esetben is egy algoritmus végzi, amely figyeli a magyar nyelvű hírtartalmakat és a felhasználói reakciókat. Ezek alapján egyre pontosabban fogja tudni felkínálni az adott téma alternatív forrásait.

Az alkalmazás, amely egyébként a Google Digital News Initiative Innovation Fund támogatásával készült, természetesen nem oldja meg a hazai közbeszéd súlyos problémáit, és nem fog kipukkasztani minden információs buborékot. De minél többen használják, annál többeknek van esélye arra, hogy megértse a „másik oldal” álláspontját. Olcsó marketingszövegnek is rossz lenne, hogy már csak egy kattintásnyira vagyunk egy józanabb társadalmi párbeszédtől, de egy kattintással most mégis mindenki tehet ezért a józanabb párbeszédért valamit.

A mobil alkalmazás letölthető innen.

A Chrome-bővítmény innen telepíthető.