Számtalanszor leírtuk, az állami televízió hírműsorai nem nyújtanak kiegyensúlyozott tájékoztatást, nem sokoldalú, hiányos a közérdeklődésre számot tartó kérdések bemutatása. A tények egy részét elhallgatják, mintha nem lenne másik oldala egy történésnek, és nem létezne eltérő vélemény, másféle megközelítés, csak az, amely a kormányt kedvező színben tünteti fel még akkor is, ha a valóság a hírekben ábrázoltnál sokkal összetettebb. Az állami televízió híradói legtöbbször kontextus és reflektálás nélkül csupán közvetítői a kormánypolitikának, és fölerősítői a fideszes politikusok hangjának. Egyszerű propaganda-eszközként szolgálnak a kormánypárt kezében. A januári szúrópróba alkalmával is ezt tapasztaltuk.
Migránsterror, haváriák, az OLAF jelentés nyilvánossága körüli huzavona, az ellenzék leleplezése, s mellettük természetesen jelentés a sikerekről, a fejlődésről, erősödő gazdasági növekedés és további járulékcsökkentés – ezek voltak a fő témák a Duna, illetve az M1 csatornákon január 26-án este 6 órától és fél nyolctól sugárzott hírműsorokban. De mindenekelőtt – vezető hírként – részletesen beszámoltak arról, miként ekézte Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelt Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány ottani központjában tartott előadásában.
A híradás címében a magyar kormányfő beszédéből idéztek („Brüsszelben nem jól mennek a dolgok, még az irány is rossz”), és ez a mondat elhangzott a hírműsorok elején a headline-ban, a felkonferálásban, meg magában a három perces tudósításban is. A beszámoló részletezte Orbán Viktor Európa válságáról és jövőjéről kifejtett gondolatait, és röviden összefoglalta Hans-Gert Pötteringnek, az Alapítvány vezetőjének a szavait is. Noha Pöttering maga is jobboldali politikus, s a Konrad Adenauer Alapítvány a német kereszténydemokrata párthoz, a CDU-hoz közelálló szervezet, itt is tetten érhető volt az a hírszerkesztői gyakorlat, amely csak a koncepcióba illő álláspontról tájékoztat, a kicsit is más véleményt elhallgatja. Példa erre Pöttering köszöntő beszéde, amelyből a tudósító azt emelte ki, hogy az Európai Uniónak közös kül- és biztonságpolitikára, erős határvédelemre van szüksége annak érdekében, hogy a menedéket érdemlők védelmet kapjanak, de bárki ne jöhessen be az Unióba. Az MTI-nek a találkozóról kiadott híre szerint azonban a német politikus hangsúlyozta azt is, hogy az európai és keresztény értékeken nyugvó menekültpolitikának mindig tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot. Az állami televízió ezt a kitételt már nem tartotta közlésre érdemesnek, ami nem meglepő, hiszen nem illeszkedne a keményvonalas szabályozáshoz. (Azóta, február 22-én már tárgyalta is a parlament a törvényjavaslatot, amely szigorítja a menekültügyi eljárást, szűkíti a menedékkérők jogait, az őket megillető eljárási garanciákat.)
Terroristák és bevándorlók – 12 perc migránsozás
Korábban is megfigyeltük, hogy a hírműsorokban rendszerint kriminalizálják a migránsokat, a migrációhoz kapcsolódva leginkább bűnesetekről, erőszakos támadásokról, terrorcselekményekről tudósítanak leginkább. Minden esetben hangsúlyozzák, ha az ügyben muzulmán, vagy iszlám hátterű érintett szerepel, és ezt az európai állampolgároknál is kiemelik. A január 26-i híradókban a bevándorlókkal foglalkozó tizenkét perc bűnügyi blokk volt, ráadásul az összeállítások egy része hitelességi kérdést is felvet, de legalább is a pontos, megbízható tájékoztatás hiányát mutatja. A Közszolgálati Kódex és a médiatörvény a közszolgálati médiaszolgáltatás egyik kifejezett céljának a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatást és tájékoztatást jelöli meg, ez a cél azonban nem teljesül.
Eltérő terjedelemben, de mindkét hírműsor nézői értesülhettek arról, hogy terrorellenes razziákat tartottak több európai nagyvárosban: a hatóságok alapvetően muszlimok lakta helyeket vizsgáltak át Grazban, Bécsben, Brüsszelben, de Berlinben például szélsőjobboldali terrorszervezet után kutattak, amely rendőrök, menedékkérők, zsidók ellen tervezett fegyveres támadásokat. Bár az összeállítás látszólag sokféle információt tartalmazott, számos eleme aggályos lehet. Az aznap hajnalban történt grazi razziáról közölt értesülések forrásaként például azt a Kronen Zeitungot nevezték meg, amelynek írásai a lapnak tulajdonított információkat – például a letartóztatottak nemzetiségére és származási országára vonatkozókat – nem tartalmazták. Az újság több cikkében is foglalkozott az üggyel, de az állami televízió által közzétett adatok nem szerepeltek a lapban. A Kurierban voltak olvashatók ezek az értesülések, ezt viszont nem is említették meg az összeállításban annak ellenére, hogy a szintén az állami médiaszolgáltató részeként működő MTI megfelelően tudósított az ügyről. Jellemző az is, hogy bár a tudósításban hangsúlyozták, hogy a razzia nem volt összefüggésbe hozható egy 17 éves iszlám hátterű fiatal egy héttel azelőtti bécsi elfogásához, aki az Iszlám Állam követőjének vallva magát támadást tervezett Ausztriában egy szintén lekapcsolt társával együtt, de ez a híradás is alkalom volt arra, hogy felidézzék az ügyet. Arról is tájékoztattak, hogy a hatóságok az elmúlt hónapokban Brüsszel Mollenbeek negyedében is razziáztak, s emlékeztettek arra, hogy ebben a muszlimok lakta városrészben készítették elő a párizsi és belgiumi merényleteket, itt bujkált Salah Abdeslam is. A híradásnak ezek az elemei egyszerre gerjesztettek félelmet, s igyekeztek az állam iránti bizalmat erősíteni: egyrészt azt kívánták tudatosítani, hogy bárhol megbújhatnak terroristák, másrészt pedig az ellenük történő határozott hatósági fellépés szükségességét voltak hivatottak bizonyítani. Ugyanúgy, mint az a tudósítás, amelyben arról számoltak be, hogy 6 év börtönre ítélt a német bíróság egy 16 éves, német-marokkói állampolgárságú dzsihadista lányt, aki – öngyilkos merényletre készülve – a hannoveri főpályaudvaron késsel megsebesített egy rendőrt tavaly februárban, valamint szabadságvesztésre ítélték a lány német-szíriai állampolgár barátját, mert nem értesítette a készülő cselekedetről a hatóságokat, noha az is bűncselekmény.
A magyar állami híradó a német jogállamot félti
A fent részletezett összeállításban hírt adtak egy szélsőjobboldali terrorszervezet elleni rendőrségi akcióról is, amelynek keretében a több szövetségi államban tartott házkutatások alkalmával terrorcselekmények elkövetésére alkalmas eszközöket foglaltak le. A szervezet tagjai migránsok ellen terveztek merényleteket. Azt is elmondták, hogy a hatóságok az után nyomoznak, vajon a feltételezett szélsőséges csoportok kapcsolatban állnak-e a „birodalmi polgár” (Reichsbürger) neonáci mozgalommal, amely nem ismeri el a német modern jogállamot, hanem az 1930-as évek Németországában hisz. A tudósító a német államra nézve igen sommás helyzetértékelést fogalmazott meg. Kinyilatkoztatta, hogy „a szélsőségesen idegengyűlölő csoportok támogatottsága tavaly és 2015-ben, az illegális bevándorlók áradata idején megerősödött, miután a német hatóságok és a kormányzat képtelenek voltak jogállami eszközökkel kezelni a válságot”. Ez utóbbi – értékítéletet tartalmazó – kijelentés megfogalmazásakor az összeállítás készítője nem utalt arra, hogy milyen tényeken alapul az általános ítélete, hogy kinek az álláspontját tükrözi. Ennek hiánya viszont azt jelenti, hogy a tudósító saját véleményét adta közre, s ez médiajogi szabály megszegését veti fel.
Mind a médiatörvény, mind a Közszolgálati Kódex tartalmazza azt a rendelkezést, amely tiltja a jelöletlen kommentár közlését. A médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, Mttv.) egyrészt tiltja, hogy a hírszolgáltatásban és tájékoztató műsorokban rendszeresen közreműködők hírekhez kommentárt, értékelő magyarázatot fűzzenek, s amely esetben a kommentár egyáltalán lehetséges, akkor a hírektől megkülönböztetve kell ezt közzétenni. A Közszolgálati Kódex pedig a közszolgálati médiaszolgáltatás alapelvei között részletezi, hogy a hír- és tájékoztató műsorszámok szerkesztőinek fokozott körültekintéssel kell eljárniuk az információk közzététele során.
A menekültkérdésnek nincs másik oldala
A migránsok nemcsak Európára, de még egymásra is veszélyesek – erre a gondolatra fűzték föl az állami híradósok a menekült blokk további anyagait. Előbb röviden még informáltak a német belügyminiszternek azon javaslatáról, miszerint Európán kívül kellene táborokat létrehozni a menedékkérőknek, s onnan csak azokat beengedni Európába, akik bizonyítottan jogosultak a menekült státusra. Majd „késsel estek egymásnak migránsok Szerbiában” felütéssel adtak – részben élő kapcsolással – tájékoztatást arról, hogy a Szabadka melletti ideiglenes menekült táborként működő egykori téglagyárnál az ételosztáson összeverekedtek pakisztáni és afgán állampolgárok, hárman megsebesültek és két embert őrizetbe is vettek emberölési kísérlet miatt. Állítólag élelmet loptak egymástól. A helyszínen megszólaltatott bevándorlók elmondták, hogy gyakran előfordul, hogy széthordják egymás dolgait, s emiatt verekedések robbannak ki. A szabadkai buszpályaudvarról élőben bejelentkező tudósító is összefoglalta a történteket, illetve kiegészítette a hivatalos eljárás és a várható esetleges kitoloncolás ismertetésével, és hangsúlyozta, nem újdonság, hogy migránsok vagy egymás közt, vagy szerbiai állampolgárok kárára követnek el anyagi vagy fizikai erőszakot. A bő négy perces híradásban négyszer tették közzé a történetet, más szavakkal, más szereplők előadásában. Először a műsorvezető felkonferálásából, aztán az összeállítás készítőjének megfogalmazása alapján, a megszólaltatott menekültek mondatain, végül a Szabadkáról kapcsolt tudósító bejelentkezésén keresztül lehetett borzongani a migránsok erőszakos magatartását illusztráló eseten.
A híradás csak a kriminális ügyre koncentrált, hiszen így volt alátámasztható az állami médiában folyamatosan sulykolt üzenetet: nincs helye ezen a vidéken a menekülteknek. Ugyanakkor az összeállítás szövege alatt döbbenetes képsorokon láthattuk a körülményeket, amelyek között a bevándorlók várakoznak, amíg nem jutnak át a határon. Az ideiglenes táborként funkcionáló volt szabadkai téglagyár rettentően romos, lepusztult, emberi tartózkodásra teljességgel alkalmatlan épületét, amely szinte háborús dúlás nyomait idézi. E körülmények iránt a tudósítás teljesen érzéketlen volt, mintha észre sem vették volna, milyen felvételeket tettek közzé, a híradósok arra szövegben semmilyen módon nem reflektáltak, csupán arról esett szó, hogy a szerb kormány bővíti ugyan a befogadó központok kapacitását, de a földrajzi helyüket előre nem hozza nyilvánosságra, hogy a helyi lakosok ne tiltakozzanak ellene.
Az állami hírműsorok hírszerkesztési gyakorlata nagyon távol van a médiatörvényben és a kódexben megfogalmazott szerkesztési elvektől. Nem hírgyártás zajlik, amely a történések sokszempontú bemutatását, a teljeskörű, valósághű tájékozódást segítené, hanem egyfajta „valósággyártás”, amely a tények tendenciózus, a kormánypropaganda céljait kiszolgáló szelektálásán, bizonyos tények elhallgatásán, a tények öncélú értelmezésén alapul.
Közlemény, 2023 . augusztus 8. A dezinformációval kapcsolatos friss kutatások, tudatos médiafogyasztást segítő anyagok és tényellenőrző cikkek fognak megjelenni a...
Az elmúlt évtizedekben számtalan szakma tűnt el a folyamatosan változó világban – nincsenek már nyomdai kéziszedők, telefonközpontosok vagy videótékások. A...
Tisztelt Gábor László! Április 30-án az origo.hu Saját elemzője szerint is propagandalappá züllesztette Pikó a helyi újságot címmel megjelent írásban...
