Számtalanszor leírtuk, az állami televízió hírműsorai nem nyújtanak kiegyensúlyozott tájékoztatást, nem sokoldalú, hiányos a közérdeklődésre számot tartó kérdések bemutatása. A tények egy részét elhallgatják, mintha nem lenne másik oldala egy történésnek, és nem létezne eltérő vélemény, másféle megközelítés, csak az, amely a kormányt kedvező színben tünteti fel még akkor is, ha a valóság a hírekben ábrázoltnál sokkal összetettebb. Az állami televízió híradói legtöbbször kontextus és reflektálás nélkül csupán közvetítői a kormánypolitikának, és fölerősítői a fideszes politikusok hangjának. Egyszerű propaganda-eszközként szolgálnak a kormánypárt kezében. A januári szúrópróba alkalmával is ezt tapasztaltuk.

Épül, szépül, bővül, növekedik – egy kis médiaszolgáltatói rásegítéssel

A januárban vizsgált műsorokról (Duna illetve az M1 csatornákon 2017. január 26-án este hat órától és fél nyolctól sugárzott hírműsorok) elmondható, hogy híranyag feldolgozása nem állja ki a tárgyszerűség, tényszerűség próbáját. Ugyan tények közlésén alapulnak, de a feldolgozásban számtalanszor van valami túlzó, ugyanakkor hiányzik egy-egy fontos elem ahhoz, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatást kapjon az állami hírek fogyasztója. Még az olyan híreknél is, amelyek külön fényezésre nem szorulnának, mert valóban pozitív eseteket, sikereket dolgoznak fel, tetten érhető nagyotmondás, csúsztatás, ami hitelességi problémát vet föl, s tovább rombolja az állami média megbízhatóságát.

Mindkét elemzett műsorban hírt adtak új rendőrségi helikopterek üzembe helyezéséről. A műsorvezető hangzatos, ám közel sem korrekt megfogalmazásban úgy konferálta fel a beszámolót, hogy „a légiflotta öt új, korszerű géppel bővült”. A tudósításból aztán kiderült, hogy a légijárművek csak a magyar rendőrségnek újak, hiszen korábban több mint 10 évig a német rendőrség használta őket. Az is világossá vált az anyagból, hogy nem a légiflotta bővüléséről van szó, hiszen nem fog több jármű a levegőben szolgálatot teljesíteni, hanem minőségi csere történik, mert a régi helikopterek helyébe lépnek ezek a használt, de korszerű gépek. Így tehát maga a hír feldolgozása pontosnak mondható, de a bevezető elferdítette a tényeket is. A felkonferálásban tapasztalt csúsztatás és nagyotmondás teljesen értelmetlen volt, de a felületes nézőket félrevezethette.

A kormány kottájából

Növekedési pályán van a magyar gazdaság, ebben az évben a gazdasági növekedés elérheti a 4%-ot – hirdette ki a műsorvezető az aktuális jóhíreket. Az összeállításban a nyomaték kedvéért infografikán is ábrázolták, hogy miként alakul a járulék mértéke, hogyan csökken a 2016-os 27%-ról az idén 22%-ra, majd 2022-ben 15%-ra. Feliraton azt is kiemelték, hogy marad a társasági adó mértéke 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is 9%. Hozzátették még, hogy a szakminisztérium 2017-re kiugró, 4%-os gazdasági növekedéssel számol. Az infografikákkal e hír feldolgozásakor nem egy bonyolult kérdés könnyebb megértését segítették a hírműsor készítői, hanem a plasztikus képi eszközt nyilvánvalóan annak érdekében használták, hogy az alapvetően egyszerű kormány üzenetet – mely szerint egyre jobban élünk – még egyértelműbbé tegye a nézők előtt. A híradásban kizárólag a kormányzati elképzeléseket ismertették, mintha nem is tervekről, hanem megvalósult eredményekről lenne szó. Miniszter, államtitkár, MNB igazgató szólalt meg a hírben, kétely, aggály fel nem merülhetett. Így például azt sem közölték, hogy a gazdasági növekedés prognózisára másmilyen, szakmai számolás is létezik. A GKI Gazdaságkutató Zrt. ugyanis január végén adta ki a hivatalos előrejelzését az idei gazdasági növekedésről, melynek mértékét 3%-ra prognosztizálta.

Ugyancsak egyoldalú, a kormány álláspontját tükröző információkat tudhattak meg a nézők az OLAF-jelentéssel, illetve annak nyilvánosságával kapcsolatosan. A hír arról számolt be, hogy a kormány átadta a Főpolgármesteri Hivatalnak az OLAF 4-es metróval kapcsolatos jelentését, amelyben súlyos bűncselekményeket tárt fel az Európai Csalás Elleni Hivatal. Az anyag felvezetőjében a műsorvezető kijelentette, hogy az európai vizsgálat a szocialista és a szabaddemokrata városvezetés időszakát érintette. E megállapítás Csepreghy Nándor államtitkár szavainak kritikátlan visszhangozása volt, hiszen a bejátszásból később kiderült, hogy bár a visszaélések abszolút többsége a 2010 előtti szerződésekhez köthető, az ezt követő időszakban is talált szabályszegést a vizsgálat, amit egyébként Tarlós István főpolgármester is elismert.

Félrevezette a nézőit az állami hírtelevízió a jelentés nyilvánosságra hozatala körüli halogatás tekintetében is. Azt megemlítették a műsorban, hogy az MSZP, a DK és a Jobbik követelik, a kormány hozza nyilvánosságra teljes terjedelmében a jelentést, de ezt az OLAF-ra hivatkozva a kormány elodázta. Csepreghy államtitkár azt állította, hogy az OLAF az európai adatvédelmi szabályokra tekintettel titkosította a dokumentumot, így a kormány nem hozhatja nyilvánosságra, amíg az európai hatóság a titkosítást föl nem oldja. Szinte kerek is lehetne ez a tudósítás: hírt adnak az ellenzéki követelésről, megvan az ellentétes álláspont is. Csakhogy azt elhallgatták a hírműsorban, hogy a nyilvánosságra hozatal ügyében – ugyan nem a kormány megkeresésére – már ismert a válasz: nem kell OLAF engedély a jelentés publikálásához. Egy MSZP-s és egy DK-s európai parlamenti képviselő ugyanis az OLAF-nál érdeklődött erről. A Csalás Elleni Hivatal pedig levélben közölte, hogy a tagállami hatóságoknak kell döntenie a dokumentum nyilvánosságáról. Alapvető információt nem tett tehát közzé az állami híradó, amely pedig szükséges lett volna ahhoz, hogy a nézők kialakíthassák az ügyről a véleményüket.

Az ellenzék leleplezése 1.

A Közszolgálati Kódex szerint a közszolgálati médiaszolgáltató hitelesen, sokoldalúan, tárgyilagosan, időszerűen és rendszeresen tájékoztatja a közérdeklődésre számot tartó politikai, közéleti, társadalmi, kérdésekről a közönséget. A tájékoztatás során a nézetek tárgyszerű és sokoldalú bemutatásával segítik a hallgatók és a nézők véleményalkotását.

Az M1-en sugárzott esti híradóban „Elemzők szerint a Jobbik és a baloldal egyre közelebb kerül egymáshoz” címmel közöltek összeállítást, melyben néhány konkrét eset részigazsága alapján festették le a Jobbik és a többi ellenzéki párt összeborulását. A címben, illetve a felkonferálásban forrásként hivatkozott „szakértők” kiléte rejtve maradt, egyedül Boros Bánk Levente fejtette ki abbéli meglátását, hogy most már nem egy Jobbikról, hanem egy „ballikról” lehet beszélni, mert olyan közel került a párt a baloldalhoz. A nagy leleplezés apropóját a közmédiában rendszeresen megnyilvánuló Szanyi Tibor MSZP-s európai parlamenti képviselő Kossuth Rádiónak adott nyilatkozata szolgáltatta, aki elmondta, hogy bár elképzelhetetlennek tart egy MSZP-Jobbik koalíciót, bizonyos kérdésekben, mint pl. egy “igényfelmérés”, lehet tárgyalni a Jobbikkal, bár ő maga nem tárgyalna.

Aztán a 4 perces híradás készítői számba vették, hogy ki mindenki tárgyalna még. Azt állították, hogy korábban több, köztudottan baloldali kötődésű értelmiségi is kiállt amellett, hogy a Jobbik a baloldal számára is vállalható alternatíva. Példaként a baloldali filozófusnak titulált Heller Ágnest, valamint Medgyessy Péter volt szocialista miniszterelnököt említették. Bejátszottak egy részletet az ATV egyik műsorából, ahol Heller azt mondta az ellenzéki pártokról, hogy hiba lenne, ha nem ülnének be egy közös csónakba, mert „együtt győznek, vagy együtt pusztulnak el, együtt süllyednek el. Tehát ezt tudomásul kell egyszerűen venni.”. Majd Medgyessy véleményét citálták, aki szerint „nem kell finnyáskodni”, a DK-nak és az MSZP-nek össze kell fogni a Jobbikkal.

A két idézet azonban csak a kormányhíradóban jelentette egyértelműen azt, hogy a Jobbik a baloldal számára vállalható alternatíva. Heller ugyanis az ATV Egyenes beszéd c. műsorában nem alternatívaként, hanem egyfajta kényszerű realitásként beszélt az összefogásról. („Minden ellenzéki pártnak tudnia kell, hogy egy hajóban ülnek. Ez nem annyit jelent, hogy szövetséget kell egymással kötni, mert minden pártnak megvan a saját identitása. De tudomásul kell venni, hogy egyedül senki nem fogja legyőzni a Fideszt. Együtt győznek, vagy együtt pusztulnak el. … Nem választási szövetség vagy összefogás.”) Medgyessy Péter a szintén az ATV-n tavaly december végén a Magánszféra sorozat részeként sugárzott portréfilmben az akkori közvéleménykutatások alapján beszélt arról, hogy az ellenzéknek el kell döntenie, mi a prioritás. Szerinte 2018-ban az Orbán-kormány csak akkor győzhető le, ha „három párt, vagyis az MSZP, a DK és a Jobbik horrible dictu összefog” …Ha más a prioritás, akkor pedig nem kell nyafogni.”

A híradó e két megszólalással azt kívánta igazolni, hogy a baloldal kész a Jobbikkal való együttműködésre. E két vélemény azonban nem (aktív) politikus szájából hangzott el, illetve az aktív politikus (Szanyi) maga azt rögzítette, hogy ő nem tárgyalna a Jobbikkal. És azokat a baloldalhoz közeli értelmiségiek véleményét és a párt hivatalos állásfoglalását sem említették meg az anyagban, akik határozottan elleneztek bármiféle közeledést a jobboldali párt felé.

Az összeállítás másik része arról szólt a tudósító tolmácsolásában, hogy maga a Jobbik is felvette a kapcsolatot több, egykor a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai- kormány mellett dolgozó baloldali értelmiségivel, és azt kérte tőlük, hogy vegyenek részt a pártprogram alkotásában. Azt nem tudhattuk meg, kik ezek az értelmiségiek; Dúró Dóra jobbikos politikus mondataiból csak annyit játszottak be, hogy „vannak olyan emberek, akikkel akár nem is értünk egyet nagyon sok kérdésben, de a nyitottságuk és a szakmai tudásuk miatt érdemesnek tartjuk őket arra, hogy ezeket a vitákat lefolytassuk velük”. Boros Bánk Levente politológus ebből vonta le azt a következtetést, hogy a Jobbik akár ideológiát is válthat, és a korábbi jobboldali program elemek baloldali programelemekké válnak.

A cáfolat itt is elmaradt, pedig találhattak volna erre vonatkozó cikkeket, jobbikos közleményeket, sőt a hírműsor egy későbbi blokkjában egy aktív MSZP politikus, Kunhalmi Ágnes határozottan cáfolta az együttműködés lehetőségét. A hírműsor szerkesztőit azonban ez az ellentmondás láthatóan nem zavarta.

Ennek a hírnek a feldolgozásánál is az történt, hogy a tájékoztatásban kontextusból kiragadott részigazságok hangzottak el. Az ismeretlen “szakértők”-re való hivatkozás arra szolgált, hogy így hangsúlyozzák a Jobbik-baloldal összeborulás komolyságát, az ellenzék karaktergyilkolása jegyében.

Az ellenzék leleplezése 2.

A Nagy Nevetés-sztori

Az MSZP hivatalos válasza a Jobbikkal való együttműködésről a következő híradásból derült ki. Kunhalmi Ágnes a sajtótájékoztatóján arról a szocialista kezdeményezésről beszélt, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ gyűjtse össze és hozza nyilvánosságra, milyen nem gyógyítással összefüggő tevékenységekre költenek a magyar állami kórházakban.  Ez a téma – bár végül az erre vonatkozó rövid hír is adásba került – azonban kevésbé tűnt fontosnak a közmédia számára, a hírműsor célja mindenekelőtt annak leleplezése volt, hogy  Kunhalminak nem kellett elszámolnia a pártvezetés felé amiatt, mert nevető rohamot kapott a sajtótájékoztatóján még decemberben. Erről ugyan maga a politikus számolt be, de az összeállításban képben is részletesen felidézték, visszajátszották az egy hónappal azelőtti sajtótájékoztatón történt kínos esetet, megkérdezték róla Molnár Gyula szocialista pártelnököt is, aki úgy vélte, politikus társának nem kellett volna a nyilvánosság elé kiállnia. A híradós riporter ez alkalommal főként arról faggatta Kunhalmi Ágnest, hogyan értékeli a szereplését. „A nevetés az csak egy nevetés”, felelte erre Kunhalmi, amit a híradós anyagban, mint afféle kelletlen megjegyzést, kétszer is elismételtek.

A riporter aztán ismét feltette a decemberi kérdést, miszerint kell-e tárgyalni a Jobbikkal. A szocialisták budapesti elnöke ennek a lehetőségétől is elzárkózott, határozottan állítva, hogy „egy rasszista, idegengyűlölő, homofób, zsidóellenes, kirekesztő párttal, akinek olyan paramilitáris szervezetei vannak, mint a Magyar Gárda, nincs dolgunk”.

Az állami hírműsorok hírszerkesztési gyakorlata nagyon távol van a médiatörvényben és a kódexben megfogalmazott szerkesztési elvektől. Nem hírgyártás zajlik, amely a történések sokszempontú bemutatását, a teljeskörű, valósághű tájékozódást segítené, hanem egyfajta „valósággyártás”, amely a tények tendenciózus, a kormánypropaganda céljait kiszolgáló szelektálásán, bizonyos tények elhallgatásán, a tények öncélú értelmezésén alapul. Az ellenzék csak díszlet, aminek a szerepeltetése egyfelől a sokoldalúság látszatát, másfelől az ellenzék lejáratását, hiteltelenítését célozza.

A teljes elemzés a Mérték honlapján olvasható.