Szúrópróba 13. – Mágikus realizmus 2. rész

blog-img_tartalomelemzes

Márciusi szúrópróbánk alkalmával két alapvető megfigyelést tettünk: egyrészt meg kellett állapítanunk, hogy – még ha csak egy-egy (külpolitikai) összeállítás erejéig is – az állami hírműsor képes a közszolgálati médiaszolgáltatótól elvárható széleskörű tájékoztatásra. Másrészt azt is tapasztaltuk, hogy az állami média az alternatív valóság lefestésében odáig jutott, hogy csodákat is képes bemutatni. Az állami hírműsorokban a kormányüzenetek kritika nélküli közvetítése zajlik a mára már jól kialakult recept szerint. A szerkesztési gyakorlatban számos, a propaganda eszköztárából jól ismert elem megjelenik: a tények elhallgatása, a hírek, információk központi üzenetnek megfelelő interpretálása, az ellenzék lejáratását célzó feldolgozásmód, és tematika, illetve alternatív valóság építése.

Rendteremtés a külföldi egyetemeknél – napi Soros

Ez volt az a nap, amikor a kormány benyújtotta a felsőoktatási törvénymódosító javaslatot annak érdekében, hogy megregulázza a Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményeket az Oktatási Hivatal által végzett, szabálytalanságokat feltáró vizsgálat következményeként. Mindkét híradó beszámolt az esetről, de a híradás konkrét értelmezése nehézségbe ütközhetett. A tájékoztatás, amellett hogy hiányos volt, leginkább hangulatkeltőnek volt nevezető.

A nézők egy dolgot tudhattak meg bizonyosan belőle: ismét Soros György okoz problémát.

A híradás címében azt közölték, hogy a kormány államközi megállapodásokhoz kötné a külföldi egyetemek magyarországi működését, de magában a tudósításban erről már nem esett szó. Csak arról szóltak, hogy „több, itthon működő külföldi egyetemnél, köztük a Soros György által alapított CEU-nál is, súlyos szabálytalanságokat tárt fel az Oktatási Hivatal”. Intézmények „például úgy adtak ki Magyarországon külföldi diplomát, hogy a székhelyük szerinti országban nem is folytattak képzést, vagy a kiállított okirat nem minősült az intézmény országában államilag elismert oklevélnek.” Arról nem informáltak, hogy a vizsgálat 28 intézményt érintett, közülük egyedül a CEU-t nevesítették. Azt sem részletezték, hogy ott milyen – az állami hírműsor által súlyosnak értékelt – szabálytalanságot tapasztaltak. (Sem maga az Oktatási Hivatal jelentése, sem az MTI-ben a vizsgálatról megjelent hírekben nem minősítették ugyanis a megállapított anomáliákat, a CEU-t illetően pedig az Oktatási Hivatal három mulasztást jelzett, amelynél megjegyezték, hogy a pótlása folyamatban van.) Nem pontosították, hogy a bejelentett törvénymódosítás konkrétan milyen következményekkel járna, arról viszont beszámoltak, hogy az ellenzéki képviselők tiltakoznak, mert úgy vélik, hogy a szigorítással a kormány a Közép-Európai Egyetemet akarja elüldözni Magyarországról.  Az ügy megítéléséhez szorosan kapcsolódó, a CEU eddigi magyarországi működésével kapcsolatos tényeket nem közöltek, nem tárták fel az eddigi szabályozás lényegi elemeit. Így nem lehetett érthető a nézők számára, hogy a korábbi jogi státus egyoldalú megváltoztatása, amely államközi szerződéshez kötné az oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmények itteni működését, egyáltalán teljesíthető-e az érintett országok vonatkozásában.

Így aztán túl sok ismeret nem zavarhatta meg a lényegi mondanivaló befogadását, amelyet a téma feldolgozására szánt két és fél perc alatt négyszer is sulykoltak: még a Soros-egyetemnek is be kell tartani a magyar törvényeket.

Hogy az egyetem eddig is törvényesen működött, és az új szabályozás alapvetően változtatná meg a státusát, az már említésre nem érdemes részletkérdés volt a híranyag műsorba szerkesztésénél. Ennek az ügynek a bemutatásánál világosan tetten érhető volt, hogy az állami televízió nem a széleskörű tájékoztatást, a lényeges információk megismertetését és az összefüggések feltárását tartotta feladatának, hanem a kormány üzenetének akadálytalan eljuttatását.

Amikor az interpretáció elfedi a tényeket

Az állami hírműsorokat nézve gyakran szembesültünk azzal, hogy egyes közérdeklődésre számot tartó eseményekről történő tájékoztatáskor nem az adott esemény, hanem annak kormányzati interpretációja a híradás tárgya.  Nem maguk a műsorkészítők dolgozzák fel az ügyeket, hanem azt mutatják be, miként tálalták az adott esetet az állami irányítás szereplői.  Ezért a hír alapjául szolgáló történés ábrázolásakor csak egyetlen megközelítés létezik: a kormányzati álláspont. Eltérő vélemény, több forrásból történő informálás, sokoldalú, tárgyszerű tájékoztatás, amely a nézők önálló álláspontjának formálását elősegítené, hiányzik a műsorokból.

Ez történt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) termékösszehasonlító vizsgálatával is. Már a híradás címében harsogott a sommás megállapítás, miszerint „sok silány minőségű élelmiszer jön Magyarországra”. A műsorvezető felkonferálásából újabb elborzasztó részletek derültek ki: a multicégek nagy része gyengébb minőségű árut hoz a magyar boltokba, mint amit Nyugat-Európában kínálnak a vásárlóknak. 96 terméknek csaknem a háromnegyede megbukott a NÉBIH vizsgálatán. A nagy cégek másodrangúnak tekintik a magyar embereket. Ráadásul „a legfelháborítóbb és legdühítőbb”, hogy sok esetben drágábban adják nálunk ezeket a gyengébb termékeket, mint Ausztriában a jobb minőségűeket – hallhattuk a műsorvezető méltatlankodását.

Az összeállításban kiemeltek néhány terméket, például hogy a vegeta sósabb, a kakaópor és a sör íztelenebb, a vajas kekszben kevés a vaj. Megszólalt Zsigó Róbert államtitkár is, aki szerint jellemző, hogy gyengébb minőségű nyersanyagot, több ízfokozót, kevesebb tápértéket, olcsóbb összetevőket használnak a magyar piacra kerülő élelmiszereknél, élelmiszerlánc-termékeknél. Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől azt idézték, hogy „azonos termék, azonos márka megfelelő, azonos minőségben álljon rendelkezésre” Magyarországon és Nyugat-Európában. És rögzítették a vizsgálatról beszámoló sajtótájékoztatón elhangzott miniszteri álláspontot, miszerint a kormány visszautasítja a kettős mércét és nem hagyja, hogy a magyar illetve a közép-kelet-európai vásárlók élelmiszer diszkrimináció áldozatai legyenek, ezért a vizsgálat eredményeivel megkeresik az uniós szerveket.

A híradó tudósítása alapján egyértelműen az a vélemény fogalmazódhatott meg a nézőkben, hogy már megint a gonosz multikkal van gond, de a kormány ezen a fronton is harcol az emberekért a nagy cégekkel szemben.

Pedig ha a hírműsor készítői nem csupán a politikusok véleményét tették volna közzé, hanem áttanulmányozták volna a NÉBIH vizsgálatról a hatóság honlapján is elérhető füzetet, akkor lényegi információkat sem kihagyva, alaposabb tájékoztatást tudtak volna nyújtani. Igaz, hogy a szakmai anyag kevésbé támasztotta volna alá a híradás címében szereplő nagyon leegyszerűsített, „sok silány élelmiszer jön Magyarországra” megállapítást, de a Közszolgálati kódex kiegyensúlyozott tájékoztatást előíró elvárása teljesülhetett volna.

A NÉBIH kiadvány bevezetőjében ugyanis az olvasható általános megállapításként, hogy „a különböző piacokra különböző minőségben történő gyártás jelensége létezik, azonban nem általános gyakorlat, csak termékenként vizsgálható, nem hatja át a teljes élelmiszerlánc-ágazatot.” Az élelmiszerbiztonsági hatóság 96 termékpárt vizsgált, amelyek közül 20 csak hasonló, de eleve nem azonos márkanevű és összetételű termék volt. Ahol pedig azonos márkájú és megjelenésű termékeknél különbözőséget állapítottak meg, jópár esetben nem a magyar fogyasztók számára értékesített termék volt a gyengébb minőségű, illetve az eltérés nem volt definiálható jó vagy rossz minőségként. (Pl. az Ausztriában kapható Raffaello felületén több a kókusz, a magyar tölteléke pedig lágyabb, krémesebb). A NÉBIH eredményeinek áttanulmányozása után világos, hogy túlzó és félrevezető volt a tudósítás felvezetésében tett megállapítás, miszerint a vizsgált termékek háromnegyede megbukott a NÉBIH vizsgálaton. A különbözőség ugyanis nem feltétlenül jelentett hibát, az eltérés számos esetben nem volt hátrányos a magyar vásárlókra nézve.

A teljes elemzés elérhető a Mérték honlapján.