A hétvégi német szövetségi parlamenti választások előtt a német parlament nagy lendülettel nekifutott a Facebook szabályozásának. A rengeteg kritika ellenére a törvényt még júniusban el is fogadták. De hogy mennyire nem biztos a német politika a sikerben, az is mutatja, hogy a törvényt csak a választások után kezdik alkalmazni. Polyák Gábor írása.
„A vitakultúra a hálózaton gyakran agresszív, sértő és nem ritkán gyűlölettel teli. A gyűlölet-bűncselekmények és más büntetendő tartalmak, amelyekkel szemben nem sikerül hatékonyan fellépni, nagy veszélyt jelentenek a szabad, nyitott és demokratikus társadalom békés együttélésére. Az amerikai elnökválasztási kampány tapasztalatai alapján mindezeken túl a közösségi hálózatokon terjedő büntethető álhírekkel szembeni fellépés Németországban is kiemelt prioritássá vált.”
Ezekkel a mondatokkal kezdődik a közösségi hálózatok szolgáltatóinak jogi felelősségét szabályozó német törvény indoklása. Gyűlöletbeszéd, álhírek, választás – a közösségi médiáról való közbeszédet az elmúlt időszakban ezek a témák határozták meg. A menekültválság nem csak a magyar Facebook-felhasználók jól látható részéből hozta elő a legrosszabbat, a Brexit és Trump pedig politikai témává tette a kamuhírek elleni küzdelmet. A szeptember 24-i németországi választások elkerülhetetlenné tették, hogy a német politika is napirendre tűzze a közösségi hálózatok, mindenekelőtt a több mint 20 millió német felhasználóval rendelkező Facebook megregulázását. Ugyanakkor a törvény, amit a választásokra tekintettel és az álhírek elleni küzdelem jegyében fogadtak el, csak a választások után egy héttel lép hatályba, és semmilyen eszközt nem kínál az álhírek ellen.
A júniusban elfogadott törvény – amely a magyarra csak igen nehézkesen lefordítható című Netzwerkdurchführungsgesetz, azaz a jogszabályoknak a hálózatokon való végrehajtását szolgáló törvény – a legalább 2 millió felhasználóval rendelkező közösségi hálózatok szolgáltatóira ró kötelezettségeket, illetve velük szemben fogalmaz meg szigorú felelősségi szabályokat a hálózaton megjelenő tartalmakért (posztokért, kommentekért). A törvény nem minden problémás tartalommal, még csak nem is a bármilyen jogsértést megvalósító tartalmakkal szembeni intézkedéseket vár el a közösségi hálózatok szolgáltatóitól, hanem tételesen felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetése esetén a szolgáltatónak fel kell lépnie. Ezek között az alkotmánysértő szervezetek propagandájának és jelképeinek terjesztésétől a terrorista szervezkedésen és a gyermekpornográfián át a becsületsértésig minden olyan bűncselekmény megtalálható, amelyek egyébként elkövethetők egy-egy Facebook-poszttal. Mivel természetesen a német büntetőtörvénykönyv sem büntet minden valótlan állítást – ahogyan a magyar sem és semelyik –, ezért a felsorolt cselekmények között az álhír terjesztése nem szerepelhet.
A törvény legfontosabb és legvitatottabb rendelkezése szerint a közösségi hálózatok szolgáltatói „a nyilvánvalóan jogellenes tartalmat” a panasz beérkezését követő 24 órán belül kötelesek eltávolítani. Más esetekben a tartalom eltávolítására hét napja van a szolgáltatónak. Annak eldöntése azonban, hogy mi az, ami nyilvánvalóan jogellenes, egyáltalán nem egyszerű feladat. Legyen szó gyűlöletkeltő vagy rágalmazó közlésről, annak jogi megítélése rendszerint hosszú jogi procedúra eredménye, amiben ráadásul egymásnak is ellentmondó ítéletek születhetnek az eljárás különböző szakaszaiban.
A német törvény azt sem teszi lehetővé, hogy a kifogásolt tartalom közzétevője a törlés előtt kifejtse a saját álláspontját, illetve a döntés után jogorvoslattal éljen. Viszont ha a szolgáltató nem tesz eleget a törlési kötelezettségének, akár 5 millió eurós – ami a törvény tervezetében még 50 millió volt – bírságot is kaphat. Akkor is, ha szerinte nem nyilvánvaló a jogsértés, ezért kicsúszik a 24 órás határidőből. Ez szükségszerűen arra ösztönzi a szolgáltatókat – a Facebook-ot –, hogy minden panaszra a lehető leggyorsabban a tartalom törlésével válaszoljon. Persze addig mindenki törlés párti, amíg egyszer csak el nem tűnik a saját posztja, és azt sem tudja, miért. Nincs könnyű helyzetben a Facebook: szidjuk, ha nem lép fel a gyűlölködő, sértő, valótlan posztokkal szemben, és akkor is szidjuk, ha látszólag önkényesen töröl bejegyzéseket.
A Facebook működése lényegében azonos minden olyan szolgáltató működésével, aki tárhelyet biztosít a felhasználók tartalmainak. Egy Facebook-poszt vagy komment nem más, mint a Facebook által eltárolt és a felületén közzétett információ. Azt a kérdést, hogy az ilyen tárhelyszolgáltatás milyen következményekkel járjon, ha a tárolt információ jogsértő, már az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején megválaszolta az Európai Unió, egyébként akkor is német mintára. Az európai szabályozás szerint a tárhelyszolgáltató akkor felelős az általa tárolt tartalomért, ha azután sem törli azt, hogy valamilyen módon tudomást szerzett annak jogsértő jellegéről. Az új német törvény látszólag nem tér el ettől a megközelítéstől, de a súlyos bírság kilátásba helyezésével átbillenti a mérleget az azonnali törlés felé. A törvény ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a szolgáltatók olyan önszabályozó szervezetekhez csatlakozzanak, amelyek független szakemberek bevonásával átveszik a panaszok elbírálását az egyes szolgáltatóktól.
Jogosan háborodott fel a német sajtó, amikor a Facebook bejelentette, hogy a jelenleg alkalmazott összesen 4500 moderátor mellé felvesz még 3000-et. 7500 moderátor nagyjából 2 milliárd felhasználóra, azaz egy moderátorra jut 267 ezer felhasználó, és a Facebook nem győzte hangsúlyozni, ez is mekkora költséget okoz. Sajtóhírek szerint hetente több mint 6,5 millió, különböző nyelveken írt posztokat érintő panaszt kell kivizsgálni, így egy panaszra átlagosan 10 másodperc jut. Arról is készültek interjúk, milyen megterhelő az emberi butaság, aljasság és gusztustalanság legmélyebb bugyraiban járó moderátori munka, és mennyire kevés támogatást nyújt a Facebook az alkalmazottainak ennek feldolgozásához. Ugyanakkor az a kérdés is felvethető, hogy az egyes államok miért nem készítik fel a bíróságaikat és más hatóságaikat ezeknek az ügyeknek a kezelésére, miért privatizálják az egyes közlések jogszerűségével kapcsolatos döntéseket. A felhasználó részére sokkal nagyobb garanciát jelentene, ha ezeket a döntéseket az erre hivatott állami szervek hoznák meg – még ha ez egy magyar felhasználó számára meredek kijelentésnek is tűnik –, indokolt esetben akár egy napon belül elrendelve a jogsértő tartalom zárolását. Ez is jelentős költségekkel járna, amiket azonban nem a szolgáltatóknak, hanem az államnak kellene állnia. Na igen, a jogbiztonság nem olcsó.
Az új német törvény más rendelkezései kifejezetten hasznosak. A törvény megköveteli, hogy a szolgáltató hozza nyilvánosságra a tartalmak törlésének és zárolásának döntési kritériumait. A Facebook eddigi törlési gyakorlatáról csak azért tudunk bármit is, mert a Süddeutsche Zeitung és a Guardian nagyon sok olyan dokumentumot szivárogtatott ki, amelyekből kiderül, hogy milyen jellegű tartalmat és milyen szempontok mentén töröl a Facebook. A panaszkezelő rendszer működésének tapasztalatiról félévente nyilvános beszámolót kell közzétenni. Fontos előírás az, ami szerint a szolgáltató a panaszok kezeléséért felelős személyek részére legalább félévente oktatási és támogató programot köteles biztosítani. Előírja továbbá a törvény, hogy a külföldi szolgáltatónak ki kell jelölnie egy olyan belföldi személyt, akivel a német hatóságok és bíróságok kapcsolatban állhatnak, valamint egy olyan személyt, aki a nyomozó hatóságok megkeresésére 48 órán belül köteles válaszolni.
Németország piaci és politikai súlyánál fogva teljesen alkalmas kísérleti terep annak tesztelésére, hogy Európa milyen eszközöket vethet be az olyan gigászokkal szemben, mint a Facebook és a Google. A német törvény elfogadását azonban legalább olyan mértében motiválta a politikai erőmutatás szándéka, mint a probléma megoldására való törekvés. Mindenesetre azt, hogy a javasolt megoldásnak mennyi ártalmatlan poszt esik áldozatul, mekkora lesz a társadalmi csalódottság a kamuhírek további zavartalan burjánzása miatt, vagy éppen mennyire lesz hajlandó végrehajtani a Facebook a német hatóság döntéseit, a parlamenti választás előtt inkább nem akarta tesztelni a német kormányzat.
Közlemény, 2023 . augusztus 8. A dezinformációval kapcsolatos friss kutatások, tudatos médiafogyasztást segítő anyagok és tényellenőrző cikkek fognak megjelenni a...
Az elmúlt évtizedekben számtalan szakma tűnt el a folyamatosan változó világban – nincsenek már nyomdai kéziszedők, telefonközpontosok vagy videótékások. A...
Kerekasztal megbeszélést szervezett a Mérték Médiaelemző Műhely 2022. május 19-én Helyi média – van jelene, lesz jövője címmel. Babos Attila...
Tisztelt Gábor László! Április 30-án az origo.hu Saját elemzője szerint is propagandalappá züllesztette Pikó a helyi újságot címmel megjelent írásban...
